Totius Hungariae Chorographia, itinerariaque urbium, vicorum, arcium castellorum, fluminum, montium, sylvarumque iuxta geometricam dimensionem distantia. Intercapedo nanque duarum linearum in scala annexa aequivalet spatio unius miliaris. Estque potißimum duplex Hungaria, Septentrionalis & Meridionalis, illa trans Danubium in Germania, cubat, versus Arcton protenditur, ubi quondam apud veteres habitarunt populi ferocißimi, dicti a Graecis Getae Scytaeque, a Rhomanis Daci, Suevis ab Occidentis ora contermini, dicti quoque Dani, Dai, Davique in multa capita populorum divisi. Recentiores eosdem Gotos vocare solent. Hi Italiam, Hispaniamque circiter annos Christi 400. abstulere Rhomanis, cognominati a germanicis vocabulis Ost & Vuest, quae Orientem & Occidentem significant, Ostrogetae, ac Vessogetae, Hunni tum ea loca occuparunt, & tenuerunt, pulsis Getis. Meridionalis Hungaria continet Pannonias & partem Norici iuxta Rhomanorum descriptionem quas regiones Avares & Huni, atque postea etiam Schlavi occuparunt, Iustiniano & Mauritio Imperatoribus sicuti divus Gregorius magnus scribit circiter annum Christi 600. Tandem anno Christi 800. Carolus ille magnus triplici exercitu ingressus eas regiones octo continuis annis cum Avaribus atque Hunis bella geßit, eos ad internetionem in hisce regionibus delevit, Colonias ibi Boiorum atque Schlavorum deduxit, Boiariae regnum ad Tibiscum Savumque amnes ampliavit. Post centum annos Arnulphus Imperator Hungaros adduxit adversus Svatobogum Moraviae regem. Post mortem Imperatoris Hungari has omnes regiones invasere, poßidere sexcentos annos. Iam & Turcus ipsis inminet. Ita omnium rerum vicißitudines sunt, regnis, nationibus, ut homini suus dictus est finis.
Magyarország tájleírása
Magyarország tájleírása és a városok, falvak, várak, erősségek, folyók, hegyek és erdők egymástól való úti távolsága, geometriai mérések szerint. A két vonal közötti szakasz ugyanis a csatolt léptéken egy mérföld hosszának felel meg. Magyarország leginkább két részre osztható, északira és délire; az előbbi a Dunán túl, Germania földjén fekszik, észak felé terjed ki, ahol a régi írók szerint igen vad népek éltek. Ezeket a népeket a görögök getáknak és szkítáknak, a rómaiak pedig dákoknak hívták, akik a suevusoktól keletre laknak. Nevezték őket „Dani", „Dai" és „Davi" néven is: ez a nép ugyanis több néptörzsre oszlott szét. Későbbi szerzők gótoknak szokták nevezni őket. Ezek a népek Kr. u. 400 körül elragadták Itáliát és Hispaniát a rómaiaktól; a germán „Ost" és „West" szavak után, melyek „keletet" és „nyugatot" jelentenek, osztrogetáknak és vessogetáknak nevezték el őket. Majd a hunok foglalták el és tartották hatalmukban e vidékeket, miután elűzték a gótokat. Magyarország déli része a két Pannoniát és Noricum egy részét foglalja magában a rómaiak leírása szerint. E vidékeket az avarok és a hunok foglalták el, később pedig a szlávok is, Iustinianus és Mauritius császárok uralkodása alatt, miként azt Nagy Szent Gergely írja Kr. u. 600 körül. Végül Kr. u. 800-ban Nagy Károly három részre osztott hadseregével megtámadta ezeket a területeket és nyolc éven át szakadatlanul háborúzott az avarokkal és a hunokkal, míg mind egy szálig ki nem irtotta őket ezekről a vidékekről. Bajor és szláv telepeseket telepített le itt és Bajorország határait a Tisza és a Száva folyóig terjesztette ki. Száz évvel később Arnulf császár behozta a magyarokat Svatobogus [Szvatopluk] morva király ellen. A császár halála után a magyarok mindeme területeket elfoglalták és hatszáz éven keresztül birtokolták. Most már a török is fenyegeti e vidékeket. Ilyen forgandó a szerencse: miként az embernek, a királyságoknak és a nemzeteknek is meg van szabva a végzete.
Fordította Dr. Tóth Gergely – In: Plihál Katalin: A Tabula Hungariae és változatai. Budapest, 2003