Lázár-térkép, részlet – latin országleírás

[Latin nyelvű országleírás] – In: Tabula Hungariae… 1528, részlet (Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, Apponyi gyűjtemény, App. M. 136.) Chorographia Hungariae

Totius Hungariae Chorographia, itinerariaque urbium, vicorum, arcium castellorum, fluminum, montium, sylvarumque iuxta geometricam dimensionem distantia. Intercapedo nanque duarum linearum in scala annexa aequivalet spa­tio unius miliaris. Estque potißimum duplex Hungaria, Septentrionalis & Meridionalis, illa trans Danubium in Germania, cubat, versus Arcton protendi­tur, ubi quondam apud veteres habitarunt populi ferocißimi, dicti a Graecis Getae Scytaeque, a Rhomanis Daci, Suevis ab Occidentis ora contermini, dicti quoque Dani, Dai, Davique in multa capita populorum divisi. Recentiores eos­dem Gotos vocare solent. Hi Italiam, Hispaniamque circiter annos Christi 400. abstulere Rhomanis, cognominati a germanicis vocabulis Ost & Vuest, quae Orientem & Occidentem significant, Ostrogetae, ac Vessogetae, Hunni tum ea loca occuparunt, & tenuerunt, pulsis Getis. Meridionalis Hungaria continet Pannonias & partem Norici iuxta Rhomanorum descriptionem quas regiones Avares & Huni, atque postea etiam Schlavi occuparunt, Iustiniano & Mauritio Imperatoribus sicuti divus Gregorius magnus scribit circiter annum Christi 600. Tandem anno Christi 800. Carolus ille magnus triplici exercitu ingressus eas regiones octo continuis annis cum Avaribus atque Hunis bella geßit, eos ad inter­netionem in hisce regionibus delevit, Colonias ibi Boiorum atque Schlavorum deduxit, Boiariae regnum ad Tibiscum Savumque amnes ampliavit. Post centum annos Arnulphus Imperator Hungaros adduxit adversus Svatobogum Moraviae regem. Post mortem Imperatoris Hungari has omnes regiones invasere, poßidere sexcentos annos. Iam & Turcus ipsis inminet. Ita omnium rerum vicißitudines sunt, regnis, nationibus, ut homini suus dictus est finis.

Magyarország tájleírása

Magyarország tájleírása és a városok, falvak, várak, erősségek, folyók, hegyek és erdők egymástól való úti távolsága, geometriai mérések szerint. A két vonal kö­zötti szakasz ugyanis a csatolt léptéken egy mérföld hosszának felel meg. Magyar­ország leginkább két részre osztható, északira és délire; az előbbi a Dunán túl, Germania földjén fekszik, észak felé terjed ki, ahol a régi írók szerint igen vad né­pek éltek. Ezeket a népeket a görögök getáknak és szkítáknak, a rómaiak pedig dá­koknak hívták, akik a suevusoktól keletre laknak. Nevezték őket „Dani", „Dai" és „Davi" néven is: ez a nép ugyanis több néptörzsre oszlott szét. Későbbi szerzők gó­toknak szokták nevezni őket. Ezek a népek Kr. u. 400 körül elragadták Itáliát és Hispaniát a rómaiaktól; a germán „Ost" és „West" szavak után, melyek „keletet" és „nyugatot" jelentenek, osztrogetáknak és vessogetáknak nevezték el őket. Majd a hunok foglalták el és tartották hatalmukban e vidékeket, miután elűzték a góto­kat. Magyarország déli része a két Pannoniát és Noricum egy részét foglalja ma­gában a rómaiak leírása szerint. E vidékeket az avarok és a hunok foglalták el, ké­sőbb pedig a szlávok is, Iustinianus és Mauritius császárok uralkodása alatt, mi­ként azt Nagy Szent Gergely írja Kr. u. 600 körül. Végül Kr. u. 800-ban Nagy Károly három részre osztott hadseregével megtámadta ezeket a területeket és nyolc éven át szakadatlanul háborúzott az avarokkal és a hunokkal, míg mind egy szálig ki nem irtotta őket ezekről a vidékekről. Bajor és szláv telepeseket telepí­tett le itt és Bajorország határait a Tisza és a Száva folyóig terjesztette ki. Száz év­vel később Arnulf császár behozta a magyarokat Svatobogus [Szvatopluk] morva király ellen. A császár halála után a magyarok mindeme területeket elfoglalták és hatszáz éven keresztül birtokolták. Most már a török is fenyegeti e vidékeket. Ilyen forgandó a szerencse: miként az embernek, a királyságoknak és a nemzetek­nek is meg van szabva a végzete.

Fordította Dr. Tóth Gergely In: Plihál Katalin: A Tabula Hungariae és változatai. Budapest, 2003

Térképismertetők: