Vissza   Előre

A térkép létrehozói

Az elmúlt évek vizsgálatai kimutatták, hogy a Lázár-térkép szisztematikus torzításai és a térkép tartalmának, mindenekelőtt a helységeknek, nem túl nagy pontatlanságai arra utalnak, hogy a térkép készítését helyszíni felmérési munkák előzhették meg. A térkép egyik vezető kutatójának, Dr. Plihál Katalinak a véleménye szerint a korban alkalmazott felmérési módszerek közül Lázár az ún. polárkoordináta-módszert használhatta. E módszert alkalmazva határozhatta meg, legalábbis az ország egyes vidékein, a települések helyzetét és a folyók futását.

A módszer előnye, hogy kiterjedt térségek képe vethető papírra anélkül, hogy a munkavégzés során sok műszerre lenne szükség. Valójában csupán olyan iránytűre, amellyel irányszögeket is meg lehetett határozni. E módszer hátránya volt viszont, hogy a távolságokhoz csak becsléssel lehetett hozzájutni, továbbá az is, hogy mivel a mágneses pólusok helyzete a Földön nem állandó, illetve bizonyos geológiai hatások a mágnestű mozgására zavarólag hatnak, ezért az irányméréseket is hiba terheli.

A Lázár által használt és a helyszínen már méretarányos térképezést lehetővé tevő koordinátahálózat „romja” ma is megtalálható a „Tabula Hungariae” c. térkép déli részén. A Magyarországot ábrázoló térképek egészen Lipszky János térképének elkészültéig (1808) hazánkat észak-déli irányban a valóságosnál nyújtottabbnak, míg kelet-nyugati irányban kisebb kiterjedésűnek ábrázolták. A fentiek részben a korabeli mérőeszközök pontatlanságára, továbbá a földrajzi hosszúságmérésének nehézségeire vezethetők vissza. Így a korabeli Magyarországot ábrázoló országtérképek köré egy olyan négyzet volt „rajzolható”, amelynek átlója az észak-dél vonallal lehetett többé-kevésbé azonos. E szerkesztői munkával – ahogy azt Jacob Ziegler leveléből tudhatjuk – Lázár már 1514-ben készen lehetett. Ziegler volt az, aki az eredeti Lázár-i kéziratot látta, majd utóbb, 1529-ben szeme elé került a már kész és nyomtatott mű is. Erről levelet írt Georg Tannstetternek, mely levelet később Ziegler maga nyomtatásban is közre adta.

A Lázár által megrajzolt térkép egyedi grafikai alkotás volt, és komoly nyomdatechnikai kihívásokat kellett legyőzni ahhoz, hogy a kézirat sokszorosítható legyen. Plihál Katalin vizsgálatai szerint a térkép nyomtatott változatát előkészítő Georg Tannstetter az eredeti Lázár-i kéziratot az óramutató járásával ellentétes irányban 45°-kal elfordította. Ennek célja az lehetett, hogy a készülő művön a lehető legkevesebb hely, tartalmi rész maradjon üresen. Mivel a kiadványt falitérképnek szánták, így a korabeli gyakorlatnak megfelelően a nyomtatott mű formátumának álló téglalapot választottak. Így Lázár egykori kézirata, a közreadó, Cuspinianus által elkészített, vagy  általa készíttetett latin és német nyelvű országleírásokkal kiegészítve, az általunk ma ismert és 1528-ban megjelent „Tabula Hungariae”-n már ilyen, álló alakúnak mutatkozik.

Johannes Cuspinianus: A források szerint Lázár eredeti kéziratát egy osztrák diplomata, Johannes Cuspinianus találta meg, ő juttatta el Bécsbe, majd a közreadás költségét is magára vállalta. A kinyomtatott térképet I. Ferdinánd (1526–1564) magyar és cseh királynak ajánlotta. Cuspinianus a Tabula Hungariae megjelenése után nem sokkal, 1529. április 17-én hunyt el. Síremléke ma is látható a bécsi Szent István-dómban.

Georg Tannstetter: A Lázár-térkép kéziratát a bajor tudós humanista Georg Tannstetter, a bécsi egyetem tanára készítette elő nyomtatásra. A Tabula Hungariae térkép címében Georg Tannstetter szerepéről az alábbi olvasható: „Georgius Tannstetter Collimitius által átnézve és kiegészítve”. Tehát Tannstetter Lázár kéziratát átnézte és kiegészítette. Ugyancsak tőle származhat a Tabula Hungariae címe, valamint az országleírások egyike.

Petrus Apianus: A Lázár-térképet egy új módszer, a sztereotípia alkalmazásával a Tannstetterhez hasonlóan szintén bajor Petrus Apianus nyomdájában nyomtatták ki. Apianus újítása elsőként alkalmazta ezt a módszert a térképnyomtatásban. Ezzel az eljárással a világon elsőként ő sokszorosított térképet, jelesül a Tabula Hungariae... Ingolstadt. 1528. című kiadványt.

Az ismeretlen metsző: A térkép metszőjére vagy metszőire vonatkozóan még közvetett adattal sem rendelkezünk. Csak egyetlen jelzés áll a rendelkezésünkre, amely az 1. számú nyomódúcon található: a domborzatba rejtett, metszett kis gót „z” betű. Ez valamely ma már ismeretlen fametsző mester „névjegye” is lehet. Eddig azonban nem vezettek eredményre a kutatások azokban a katalógusokban, amelyek a különböző metszők által szignóként használt képeket, betűket stb. tartalmazzák.

Ez a betű ugyanakkor csak az első, 1528-as nyomaton látható, a későbbi kiadásokon nem fordul elő, annak ellenére, hogy a Tabula Hungariae1528. alapján dolgozó kiadók – ahogy az a ma ismert levonatokból is megállapítható – szolgaian átvettek minden településjelet, még azokat is, amelyek mellé nevet írni nem tudtak. A fenti „betű” vagy „jel” elhagyása a későbbi kiadásokról azt az elképzelésünket erősítheti, hogy ez valóban az 1528-as nyomtatásban résztvevő személyhez kötött szignó lehetett, ezért nem emelték át azt a későbbi közreadók.

Az eddig látókörbe került, és Petrus Apianusnak dolgozó metszők (Hans Sebald Beham, Martin és Michael Ostendorfer) – ismereteink szerint – egyike sem használt ilyen szignót.  Ugyanakkor az 1528-ban Apianus nyomdájában Pál apostol utazásairól készült térképen – melynek metszője Beham volt  – és a Tabula Hungariae-n felfedezhető közös vonások alapján (településjelek, valamint a térképet díszítő keret) elképzelhető, hogy  Hans Sebald Beham lehetett a Tabula Hungariae metszője is. Ennek ellentmond, hogy  a domborzat, az erdők és a vízrajz megjelenítésére használt ábrák markánsan különböznek a két térképen. Az is elképzlehető, hogy a két szóban forgó térkép hasonlósága arra is vezethető vissza, hogy metszésük közel azonos időben történt, s Beham a Tabula Hungariae ma még nem azonosított metszőjének térképjeleit vette át.  Kétségtelen tény, hogy Petrus Apianus bátyja, Georg Apianus– akivel közösen alapították nyomdájukat 1525-ben Ingolstadtban – szintén fametsző is volt, de ismereteink szerint a Tabula Hungariae-n található szignóhoz még hasonlót sem használt.

Képek: 

Ki kicsoda: 

Mellékletek: