Oláh Miklós

Oláh Miklós (Olahus, Nicolaus, Nagyszeben, 1493. jan. 10.– Bécs, 1568. jan. 15.) humanista tudós. – Apja, Oláh István a Hunyadiakkal rokon Dan havasalföldi fejedelmi család fia, anyja Huszár Borbála. Váradi tanulóévei után 1510-ben a budai udvarba került, 1516-ban kancelláriai titkár lett, majd pappá szentelték. 1518-tól pécsi, 1522-től esztergomi kanonok, komáromi főesperes volt. 1526-ban II. Lajos és Mária királynő titkára. A mohácsi csata után Mária kíséretében Pozsonyba, majd Németorszgába, 1531-ben Brüsszelbe ment. Párizsban is járt. 1542-ben hazaköltözött. 1543 augusztusától zágrábi püspök és kancellár lett, majd 1548-tól egri püspök, 1553-tól pedig esztergomi érsek. 1562-ben királyi helytartóvá tették meg. 1563-ban ő koronázta meg Habsburg Miksa királyt.

Németalföldi tartózkodása idején barátságba került  Rotterdami Erasmusszal, aki Brüsszelbe hívta. A leuveni „academia trium linguarum” tagjaival  kölcsönösen megküldték egymásnak bírálatra műveiket. Ezekben az években erazmista nézeteket vallott, vallási kérdésekben türelmes volt. Hazatérve azonban megindította Magyarországon az ellenreformációt, s megkezdte a katolikus hitélet és iskolaügy újjászervezését. Katekizmust, breviáriumot, szertartáskönyvet (Ordo et ritus) is nyomatott. Szigorúan intézkedett az „eretnek” könyvek olvasói ellen; olykor börtönbe is csukatta őket. 1558-ban egyesítette a nagyszombati városi iskolát az esztergomi káptalan odamenekült iskolájával, statutumot szerzett számára, kiváló tanárokat hívott meg, majd 1561-ben behívta a jezsuitákat az országba, és az iskolát átadta nekik. Pártfogoltjait külföldi egyetemekre, elsősorban Bolognába küldte. Ezer forintot hagyott a tehetséges szegény ifjak bécsi taníttatására is. Ő indította el pályáján Zsámboky Jánost, Forgách Ferencet és Istvánffy Miklóst. 

Számottevő irodalmi tevékenységet csak külföldi éveiben folytatott. Írt latin és görög verseket, orációkat. A levélírás műfajában kiváló volt. Vitéz János nyomán, a hazai irodalomban utolsóként, barátaihoz írt leveleit irodalmi igénnyel szerkesztette, kötetbe rendezte (Epistolae familiares, 1527–38). Leveleinek stílusa ragyogó, hangulatukat a honvágy megragadóvá teszi. Tartalmuk elsősorban az idegenben való lét, a beilleszkedni nehezen tudó "értelmiségi" mindennapjai. Érdeklődéssel és aggodalommal figyelte a hazai eseményeket. A két trónkövetelővel szemben lengyel király megválasztásában látta a megoldást. Nagyszabású művet tervezett: a magyar történelem egy-egy fontos részletét akarta Brodarics István mintájára földolgozni. Csak első két darabjával készült el. A HUNGARIA (1536) kozmográfiai bevezetés a nagy műhöz, nosztalgikus körkép a hajdani és távoli hazáról. Szerette az anekdotát. Forrásértékű megállapításai is vannak, bár sokszor pontatlan. A második darab a hun történet: ATHILA (1537). A rossz (pogány) oldalon tetterős, ötletes fejedelem bátor és fegyelmezett nép élén, a jó (keresztény) oldalon tunya vezetők, hitvány tömeg. Ez a török–magyar. viszonyt tükrözi, és nemcsak a vereségek okára, hanem a fölemelkedés lehetőségére is rávilágít.

Kulcsár Péter szócikke nyomán: Új magyar irodalmi lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000

Térképismertetők: 

Mellékletek: