Bakócz Tamás

Bakócz Tamás (Erdőd, 1442 – Esztergom, 1521. június 15.) esztergomi érsek (1497–1521) – eredetileg Domonkos-rendi szerzetespap. Humanista műveltségű egyházfejedelem és bőkezű mecénás. Krakkóban, Bolognában, Ferrarában tanult. 1474-től a kancellárián dolgozott, 1480-tól királyi titkár. 1486-tól győri, 1493-tól egri püspök és kancellár, majd esztergomi érsek (1497. december 20.–1521. június 16.), 1500-tól bíboros, 1507-től konstantinápolyi pátriárka. Évtizedekig Magyarország legnagyobb hatalmú ura. Az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt arra, hogy pápa legyen. Ő hirdette meg pápai felhatalmazással az 1514-es keresztes hadjáratot, mely a Dózsa-felkelésbe torkollott. Ezután, élete utolsó éveiben hatalma csökkent. Vagyonából nemcsak kulturális és reprezentatív célokra fordított sokat: testamentumában jelentős összeget hagyott II. Lajosra a török elleni végvárak megerősítésére. A Tabula Hungariae térkép címében csak érseki rangja szerepel, mivel 1503. február 2-án II. Ulászló király Szatmári György váradi püspököt, kancelláriai titkárt nevezte ki kancellárrá. Attól az időponttól kezdve ugyan viselhette a főkancellári címet, de már csak címzetes rangban volt 1503-tól 1515 elejéig, illetve 1516 júniusától haláláig.

A fenti adatok fényében valóban rangot jelentő dolog lehetett az, ha valaki a főkancellár titkára, de a térképkészítő Lázár aligha lehetett az. Annak ellenére, hogy Bakócz végrendeletében a törökök elleni védelem költségeire 40 ezer arany forintot hagyott, vagyonát elárverezték. Ma csak egy kódexről állíthatjuk azt, hogy tulajdonát képezte, miközben több neki készített könyvről is tudomásunk van. Ha Bakócz birtokában lett volna az eredeti lázári kézirat, azt az árverezés miatt aligha találhatta volna meg Cuspinianus.

Térképismertetők: